Feel Good Nation

Elgondolkoztam, hogy mennyire zárt országban élünk. Itt vagyunk Európa közepén, mindenféle utak kereszteződésében és mégsem tudunk semmi a világról. Fogalmunk nincs ki az a Salman Rushdie, Eli Manning, nem vagyunk biztosak Ausztrália fővárosában, tavaly nyárig pedig nem tudtuk melyik országban lehet Beijing. Nincs ezzel gond, mondjuk Észak-Koreában.

Egy ápolt kalapáccsal üti az ujjait a bolondok házában. Mi ebben a jó? kérdezi valaki. Ha melléütök.

Valahogy így lehetne értelmezni jelen helyzetünket. Ki tehet arról, hogy nem tudjuk mi történik körülöttünk? Ó, ennek van pár összetevője. Tudják, mint a levesnek. Egy-két nagyobb répa, borsó, krumpli, néhány libanyak és egy kis tészta. Ez a helyzet a rácsok mögött is. Először is itt van a média világa, mely egyfajta százfejű Uri Gellerként próbál átverni, manipulálni minket. Csak olyan híreket, eseményeket közölnek (néha azt is hibásan), amiről úgy gondolják, hogy érdekelhet minket. Miért ők döntik el? Ráadásul gyaníthatóan a szerkesztőségben is olyanok ülnek, akiknek prekoncepcióik vannak arról, hogy a nép mit szeretne, illetve ők mit szeretnének. Ez azért is fontos, mivel ők is évtizedek óta vannak az osztályon, ezért szintén fogalmuk sincs, hogy mi van kinn. Érdekes, mondhatnánk, majd Jack-re nézünk, aki inkább szótlanul betáraz.

Miért is fontos a média? Egy pillanat. Média. Tudjuk-e, hogy ez a médiumnak a többes száma? Nem nehéz, ugyanaz, mint a dátum-data. Nem megy, ugye? Sebaj. Lehet mondani össze-vissza, hogy médiák, médiákok, geci újságok. Tehát, miért is fontos ez? Azért, mert hihetetlen ereje van az írott vagy tévében elhangzott szónak. Az egyszeri ember hajlamos ezeket készpénznek venni – hisz a tévében is volt. Másrészt, minél többet ismételnek, szajkóznak valamit, az annál jobban bekerül a köztudatba és egyszer csak azt vesszük észre, hogy úgy van. Hoppá! Ez valós?

A következő hozzávalónk vezetőink hozzáállása. Nekik már vannak ablakaik a külvilágra, sőt, kapcsolatban is vannak vele. Azonban rájöttek, hogy nem lenne jó, ha mindenki látná, amit ők látnak. Knowledge is power. Ha túl sokan sok információ birtokába jutnának, esetleg kérdezősködni kezdenének vagy még többet akarnának tudni. Nem lesz az jó. Természetesen ebben nem vagyok biztos, de alapos a gyanú, mivel huszonkét Zabhegyezőm van a polcon, taxizok és néha a fények hatására bekattanok a kopasz szemüveges alakokra…

Maga kinek hiszi magát? Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Napóleon vagyok. Igazán? Én pedig Oroszlánszívű Richárd. Maga idióta, ő már rég meghalt.

Végül fűszernek itt van az emberi hülyeség, mint legerősebb alapanyag. Simán benyelünk mindent, amit ránk öntenek (legalábbis a robotok benyelik, nekik ez az üzemanyag), sőt, arra sem vesszük a bátorságot, hogy megnézzük igaz-e, amit mondanak. Kis intézetünkben Európa közepén bárki bármit mondhat felelősség, következmények nélkül. Senki nem néz utána, hogy amit mondott igaz-e, számít-e, tényleg úgy van-e. Ha sokszor mondja, még ő is elhiszi és tényleg úgy lesz. De ne csodálkozzunk ezen. Valamiért a lakókat nem is érdekli, hogy mi miért van. Nem beszélnek nyelveket (a lakosság 42%-a tud valahogy kommunikálni egy idegen nyelven, az EU25 átlaga 70%), a beszélők nagy része nem érti a másik nyelv összefüggéseit, nem látja, hogy az egy ablak. A vicc az, hogy hallottuk már beszélni angolul Gundel Takács Gábort, Gyurcsány Ferencet, Áder Jánost. Tényleg vicc.

Valamiért tehát a bennlakók is nagyon jól elvannak. Nem akarnak sokat tudni, flegmán vállat vonnak, ha szóba kerülnek olyan rejtélyes szavak, mint Fort Knox, Greenpeace, Nemzetközösségi Játékok, Las Ramblas. Ők elvannak Mónikával, Bódy Szilvivel vagy Gesztesi Karcsival. Ha esetleg kiutaznak az intézetből, akkor is magyarul próbálnak magyarázni (ha nem értik őket, akkor hangosabban, tagoltan, továbbra is magyarul megismétlik), alszanak a Szent Márk téren, szemetelnek a Diadalív tetején. Nem is nagyon tudunk mit mondani. Folytatódjon az őrült karnevál! Apropó, karnevál. Tudjuk mit jelent ez? Carne Vale. Böjt. Ezek nyújthatnak támpontokat. Mindegy, nem segítek többet, mert Jack szerint már így is átléptünk egy határt.

Egyébként meg az is lehet, hogy nem is zárt az osztály, és valójában a rács túloldalán lévők vannak bezárva. Persze. Mondogassuk ezt sokszor és nem lesz probléma.