Feel Good Nation

Valószínuleg világhíres író lennék már, ha nem lennék lusta. Vagy minimum gazdag. De, ahogy említettem, nagyon lusta vagyok. Hogy mikor lettem lusta vagy hogyan váltam azzá? Fogalmam nincs, de nem is érdekel. Egyébként lehet, hogy nem is lusta vagyok, hanem csak kényelmes. Geci jó, hogy képes vagyok magamat is áltatni.

A lényeg a lustaság. Rákerestem neten is a lustaságra, hátha találok valamit. Nem is tudom mire számítottam, egyszeruen csak beírtam a Google-ba. Vagy ahogy néhány szopó mondja: meggugliztam.

Gugli.

Hányok most.

Tehát vissza a lustasághoz. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy ugye én még nem siettem sehova az életemben. Természetesen nem volt igaza, már csak azért sem, mert épp féllábon vánszorogtam a keresztszalag szakadás utáni gyógytornán. A gyógytorna egyébiránt nagyon jó dolog. Egyike azon dolgoknak az életben, amit hasznosnak találtam.

De megint nem ez a lényeg. Hanem a lustaság. Annyi ötletem van, mint disznónak a sün. Muhahaha. Több ilyen ganét nem írok le, ezen azok nevetnek, faszt, ahogy ok mondják: kacagnak, akik egymásnak küldözgetnek e-mailben mindenféle vicces képet, történetet. Higgyék el, ok nagyon sokan vannak. Mi több, egy a háromhoz, hogy egyikük most is olvassa ezen sorokat. Mondhatnám most neki, hogy tedd le, mert úgysem érted. De pont ez a szép. Tíz ilyenbol kilenc tényleg nem érti, felnevet és továbbolvas. A maradék egyhez szólok most: A te anyádat, gyökér.

Összefoglalom tehát: elért engem is a meg nem értett zsenik végzete, a nagy emberek egyetlen hibája. Tele vagyok ötletekkel, remek gondolataim vannak, de lusta vagyok és ezért egyiket sem valósítom meg. Igen, egy lúzer vagyok. Bár a lúzereknek még ötleteik sincsenek. Vagy lehet, hogy vannak, csak ugye lusták? Ez is könnyen lehet. Talán mégiscsak egy lúzer vagyok.

De talán mégsem, hisz írom ezeket a sorokat. Nem lehet tudni kitartok-e a végéig, hiszen lusta vagyok. Ez fasza mondat most, de nyilvánvaló hazugság. Hisz sehol a világon nem adnának ki olyan könyvet manapság, ami nincs befejezve (most jöhetnek a nagyokosok, hogy Svejk, de mint írtam: manapság) és mivel Ön olvassa, azt jelenti, kitartottam és megjelent a könyv. Ha viszont megjelent, akkor lehet, hogy már gazdag vagyok? Faszt. Ez Magyarország. Itt nem nagyon lehet eladni azt, ami nem ízlik az átlagembernek. Lehet, hogy direkt így írom tovább a könyvet, hogy megszerezzem azt a pár milliót, amit minden sztár keres a saját könyvével.

Sztár.

A saját könyvével.

Magyarországon.

Ugye-ugye. A hányinger nem választ helyszínt vagy idopontot elore. Reakcióként jön. Ha pedig megérkezik, kevés dolog marad szárazon. Érdekesen viszonyulok a hányáshoz. Fiatalkoromban minden berúgás után hánytam. Persze akkor még nem tudtam, hogy azért, mert össze-vissza iszok mindenféle szar piát. Ha nem hánytam volna, akkor ledugtam az ujjam és meghánytattam magam, hogy otthon ne tudják meg másnap ebédnél, hogy a falfehér, remego gyerek miért okádja szét a családi ebédet. Hányás után kitisztulok mindig. Igaz, hogy nagyjából nyolc-tíz óráig nem tudok utána semmit enni, de ha lefekvés elott teszem ezt meg, ébredés után minden ok lesz.

Baszki.

Miért írom ezt most? Érdekel bárkit a hányásom? Ha igen, gratulálok. De valószínubb, hogy nem. Persze hallom, hogy néhány bölcsész elhaló hangon felkiált, hogy igenis érdekli oket és beszélne róla. Nekem viszont nincs kedvem most.

A lényeg az lenne, hogy ez a könyv mirol fog szólni. Könyv vagy blog, nekem egyre megy. Elbutított hülyeként ordítom, hogy információs társadalom, az internet az új könyv, meg, hogy a blogolás több embert ösztönzött írásra, mint a rideg könyvtárak. Rideg. Errol a szóról minimum három téma jutott eszembe, de geci lusta vagyok kibontani. Talán majd máskor. Tehát a lényeg, hogy mirol szól a blog.

A robotokról és rólunk.

Késobb elmagyarázom ezt, de most lusta vagyok. És netet használó öntudatzacskóként meg is tudtam ezt indokolni másfél oldalban. Zseniális.

Mai ajánlatunk: