Feel Good Nation

Elgondolkoztam, hogy mennyire zárt országban élünk. Itt vagyunk Európa közepén, mindenféle utak kereszteződésében és mégsem tudunk semmi a világról. Fogalmunk nincs ki az a Salman Rushdie, Eli Manning, nem vagyunk biztosak Ausztrália fővárosában, tavaly nyárig pedig nem tudtuk melyik országban lehet Beijing. Nincs ezzel gond, mondjuk Észak-Koreában.

Egy ápolt kalapáccsal üti az ujjait a bolondok házában. Mi ebben a jó? kérdezi valaki. Ha melléütök.

Valahogy így lehetne értelmezni jelen helyzetünket. Ki tehet arról, hogy nem tudjuk mi történik körülöttünk? Ó, ennek van pár összetevője. Tudják, mint a levesnek. Egy-két nagyobb répa, borsó, krumpli, néhány libanyak és egy kis tészta. Ez a helyzet a rácsok mögött is. Először is itt van a média világa, mely egyfajta százfejű Uri Gellerként próbál átverni, manipulálni minket. Csak olyan híreket, eseményeket közölnek (néha azt is hibásan), amiről úgy gondolják, hogy érdekelhet minket. Miért ők döntik el? Ráadásul gyaníthatóan a szerkesztőségben is olyanok ülnek, akiknek prekoncepcióik vannak arról, hogy a nép mit szeretne, illetve ők mit szeretnének. Ez azért is fontos, mivel ők is évtizedek óta vannak az osztályon, ezért szintén fogalmuk sincs, hogy mi van kinn. Érdekes, mondhatnánk, majd Jack-re nézünk, aki inkább szótlanul betáraz.

Miért is fontos a média? Egy pillanat. Média. Tudjuk-e, hogy ez a médiumnak a többes száma? Nem nehéz, ugyanaz, mint a dátum-data. Nem megy, ugye? Sebaj. Lehet mondani össze-vissza, hogy médiák, médiákok, geci újságok. Tehát, miért is fontos ez? Azért, mert hihetetlen ereje van az írott vagy tévében elhangzott szónak. Az egyszeri ember hajlamos ezeket készpénznek venni – hisz a tévében is volt. Másrészt, minél többet ismételnek, szajkóznak valamit, az annál jobban bekerül a köztudatba és egyszer csak azt vesszük észre, hogy úgy van. Hoppá! Ez valós?

A következő hozzávalónk vezetőink hozzáállása. Nekik már vannak ablakaik a külvilágra, sőt, kapcsolatban is vannak vele. Azonban rájöttek, hogy nem lenne jó, ha mindenki látná, amit ők látnak. Knowledge is power. Ha túl sokan sok információ birtokába jutnának, esetleg kérdezősködni kezdenének vagy még többet akarnának tudni. Nem lesz az jó. Természetesen ebben nem vagyok biztos, de alapos a gyanú, mivel huszonkét Zabhegyezőm van a polcon, taxizok és néha a fények hatására bekattanok a kopasz szemüveges alakokra…

Maga kinek hiszi magát? Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Napóleon vagyok. Igazán? Én pedig Oroszlánszívű Richárd. Maga idióta, ő már rég meghalt.

Végül fűszernek itt van az emberi hülyeség, mint legerősebb alapanyag. Simán benyelünk mindent, amit ránk öntenek (legalábbis a robotok benyelik, nekik ez az üzemanyag), sőt, arra sem vesszük a bátorságot, hogy megnézzük igaz-e, amit mondanak. Kis intézetünkben Európa közepén bárki bármit mondhat felelősség, következmények nélkül. Senki nem néz utána, hogy amit mondott igaz-e, számít-e, tényleg úgy van-e. Ha sokszor mondja, még ő is elhiszi és tényleg úgy lesz. De ne csodálkozzunk ezen. Valamiért a lakókat nem is érdekli, hogy mi miért van. Nem beszélnek nyelveket (a lakosság 42%-a tud valahogy kommunikálni egy idegen nyelven, az EU25 átlaga 70%), a beszélők nagy része nem érti a másik nyelv összefüggéseit, nem látja, hogy az egy ablak. A vicc az, hogy hallottuk már beszélni angolul Gundel Takács Gábort, Gyurcsány Ferencet, Áder Jánost. Tényleg vicc.

Valamiért tehát a bennlakók is nagyon jól elvannak. Nem akarnak sokat tudni, flegmán vállat vonnak, ha szóba kerülnek olyan rejtélyes szavak, mint Fort Knox, Greenpeace, Nemzetközösségi Játékok, Las Ramblas. Ők elvannak Mónikával, Bódy Szilvivel vagy Gesztesi Karcsival. Ha esetleg kiutaznak az intézetből, akkor is magyarul próbálnak magyarázni (ha nem értik őket, akkor hangosabban, tagoltan, továbbra is magyarul megismétlik), alszanak a Szent Márk téren, szemetelnek a Diadalív tetején. Nem is nagyon tudunk mit mondani. Folytatódjon az őrült karnevál! Apropó, karnevál. Tudjuk mit jelent ez? Carne Vale. Böjt. Ezek nyújthatnak támpontokat. Mindegy, nem segítek többet, mert Jack szerint már így is átléptünk egy határt.

Egyébként meg az is lehet, hogy nem is zárt az osztály, és valójában a rács túloldalán lévők vannak bezárva. Persze. Mondogassuk ezt sokszor és nem lesz probléma.

 

Valószínuleg világhíres író lennék már, ha nem lennék lusta. Vagy minimum gazdag. De, ahogy említettem, nagyon lusta vagyok. Hogy mikor lettem lusta vagy hogyan váltam azzá? Fogalmam nincs, de nem is érdekel. Egyébként lehet, hogy nem is lusta vagyok, hanem csak kényelmes. Geci jó, hogy képes vagyok magamat is áltatni.

A lényeg a lustaság. Rákerestem neten is a lustaságra, hátha találok valamit. Nem is tudom mire számítottam, egyszeruen csak beírtam a Google-ba. Vagy ahogy néhány szopó mondja: meggugliztam.

Gugli.

Hányok most.

Tehát vissza a lustasághoz. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy ugye én még nem siettem sehova az életemben. Természetesen nem volt igaza, már csak azért sem, mert épp féllábon vánszorogtam a keresztszalag szakadás utáni gyógytornán. A gyógytorna egyébiránt nagyon jó dolog. Egyike azon dolgoknak az életben, amit hasznosnak találtam.

De megint nem ez a lényeg. Hanem a lustaság. Annyi ötletem van, mint disznónak a sün. Muhahaha. Több ilyen ganét nem írok le, ezen azok nevetnek, faszt, ahogy ok mondják: kacagnak, akik egymásnak küldözgetnek e-mailben mindenféle vicces képet, történetet. Higgyék el, ok nagyon sokan vannak. Mi több, egy a háromhoz, hogy egyikük most is olvassa ezen sorokat. Mondhatnám most neki, hogy tedd le, mert úgysem érted. De pont ez a szép. Tíz ilyenbol kilenc tényleg nem érti, felnevet és továbbolvas. A maradék egyhez szólok most: A te anyádat, gyökér.

Összefoglalom tehát: elért engem is a meg nem értett zsenik végzete, a nagy emberek egyetlen hibája. Tele vagyok ötletekkel, remek gondolataim vannak, de lusta vagyok és ezért egyiket sem valósítom meg. Igen, egy lúzer vagyok. Bár a lúzereknek még ötleteik sincsenek. Vagy lehet, hogy vannak, csak ugye lusták? Ez is könnyen lehet. Talán mégiscsak egy lúzer vagyok.

De talán mégsem, hisz írom ezeket a sorokat. Nem lehet tudni kitartok-e a végéig, hiszen lusta vagyok. Ez fasza mondat most, de nyilvánvaló hazugság. Hisz sehol a világon nem adnának ki olyan könyvet manapság, ami nincs befejezve (most jöhetnek a nagyokosok, hogy Svejk, de mint írtam: manapság) és mivel Ön olvassa, azt jelenti, kitartottam és megjelent a könyv. Ha viszont megjelent, akkor lehet, hogy már gazdag vagyok? Faszt. Ez Magyarország. Itt nem nagyon lehet eladni azt, ami nem ízlik az átlagembernek. Lehet, hogy direkt így írom tovább a könyvet, hogy megszerezzem azt a pár milliót, amit minden sztár keres a saját könyvével.

Sztár.

A saját könyvével.

Magyarországon.

Ugye-ugye. A hányinger nem választ helyszínt vagy idopontot elore. Reakcióként jön. Ha pedig megérkezik, kevés dolog marad szárazon. Érdekesen viszonyulok a hányáshoz. Fiatalkoromban minden berúgás után hánytam. Persze akkor még nem tudtam, hogy azért, mert össze-vissza iszok mindenféle szar piát. Ha nem hánytam volna, akkor ledugtam az ujjam és meghánytattam magam, hogy otthon ne tudják meg másnap ebédnél, hogy a falfehér, remego gyerek miért okádja szét a családi ebédet. Hányás után kitisztulok mindig. Igaz, hogy nagyjából nyolc-tíz óráig nem tudok utána semmit enni, de ha lefekvés elott teszem ezt meg, ébredés után minden ok lesz.

Baszki.

Miért írom ezt most? Érdekel bárkit a hányásom? Ha igen, gratulálok. De valószínubb, hogy nem. Persze hallom, hogy néhány bölcsész elhaló hangon felkiált, hogy igenis érdekli oket és beszélne róla. Nekem viszont nincs kedvem most.

A lényeg az lenne, hogy ez a könyv mirol fog szólni. Könyv vagy blog, nekem egyre megy. Elbutított hülyeként ordítom, hogy információs társadalom, az internet az új könyv, meg, hogy a blogolás több embert ösztönzött írásra, mint a rideg könyvtárak. Rideg. Errol a szóról minimum három téma jutott eszembe, de geci lusta vagyok kibontani. Talán majd máskor. Tehát a lényeg, hogy mirol szól a blog.

A robotokról és rólunk.

Késobb elmagyarázom ezt, de most lusta vagyok. És netet használó öntudatzacskóként meg is tudtam ezt indokolni másfél oldalban. Zseniális.

Mai ajánlatunk: